Egyszerű, de megbízható?
A legendás benzinkályhára e kijelentés egyik fele igaz. Azon olvasóink között, akik eltalálják, melyik, üzemképtelen benzinkályhákat sorsolunk ki. A formáját tekintve egy Rakéta porszívóval rokonítható berendezés az amúgy is pici csomagtérben közvetlenül a tűzfal előtt foglal el tekintélyes helyet. A kályhát a motortérben elhelyezett elektromos tápszivattyú látja el üzemanyaggal.
Mai szemmel is figyelemre méltó, hogy az elektromechanikus membrános szivattyú mindig csak annyi elektromos energiát fogyaszt, amennyi az elégetett benzin pótlásához szükséges - órákkal meghosszabbítva az időt, amíg a tajgán motorhiba miatt elakadt, behavazott Zapi akksija képes üzemben tartani a fűtést. Az üzemanyag egy pici porlasztóba kerül, tejesen szabályos úszóházzal, úszóval és tűszeleppel, ahogy kell.
Két, közös tengelyen elhelyezett ventillátor felel az égéshez szükséges és a felmelegítendő levegő mozgatásáért. A kályha vezérlését egyetlen tranzisztor, mikroprocesszor, CAN-busz és W-LAN nélkül, pusztán elektromechanikus elemekkel, valamint egy ún. Humanoid Ellenőrző és Vezérlő Rendszer (HVCS-Humanoid Validation and Control System) alkalmazásával oldják meg. Az üzembe helyezést a HVCS kezdeményezi a fűtés vezérlő gomb I-es állásba való húzásával. Ekkor az égéstérbe épített izzító spirál tápfeszültséget kap, a ventillátorlapátok alacsony fordulatszámon forogni kezdenek- a motort egy előtét-ellenálláson kereszül tápláljuk.
Az elv ugyanaz, a kidolgozás kissé finomodott. Mit integrált vezérlőegység
Adott Δt idő elteltével, melynek meghatározását a HVCS végzi a hőmérséklet, a korábbi sikertelen gyújtási kísérletek száma, és a múlt heti lottó nyerőszámok ismeretében, a vezérlő gomb a II-es álláson túlhúzva, rövid ideig III-as állásba kerül. Ekkor egy ormótlan elektromechanikus benzinszelep szabad folyást enged egyenesen a vörösen izzó spirálra. Ha minden jól megy, az égés először pulzáló, majd mind egyenletesebbé váló hangja hallható, s a HVCS ebből tudja: van remény. Az égő benzin egyrészt az égéstér falát, azon keresztül pedig az utastérbe áramló levegőt kezdi melegíteni, másrészt az égéstérbe nyúló nagy hőtágulási együtthatójú rudat.
- zaz968a_003.jpg (9.25 KiB) Megtekintve 31898 alkalommal.
E rúd másik vége egy hatalmas mikrokapcsolót (hehe) kapcsol, ha már elég meleg van a kályhában. Ez a rúd+mikrokapcsoló komplexum képezi a kályha egyetlen olyan automatizmusát, melyet nem közvetlenül a HVCS működtet. A kontaktus záródása a Zapi műszerfalán vagy látható, vagy nem, s ennek megfelelően a HVCS vagy tudja, vagy nem, mikor engedheti el végre azt a rohadt gombot. Tételezzük fel ismét az ideális esetet: a gombot elengedve az a II. állásba ugrik.
Ebben a helyzetben elalszik az izzító spirál, és rövidre záródik a ventillátor előtét-ellenállása, így az a magasabb fordulatszámra kapcsol. Ha minden jól van beállítva, a nagyobb légáram nem fújja el a lángot, a benzinszelep tápellátását pedig a kitágult rúd által nyomva tartott mikrokapcsoló folyamatosan biztosítja. Ez az a pillanat, amikor a HVCS megtörölve gyöngyöző homlokát hátradőlhet, s figyelmét kellemes forróságban a vezetésnek, vagy a mellette helyet foglaló ifjú Anna Pavlovának szentelheti.
Ha bármilyen okból időközben kialudna a láng, (és minden jól van beállítva ugye), a kitágult rúd idővel lehűl, és megszünteti a benzinszelep tápellátását. Mindezek ellenére melegen ajánlott, hogy a HVCS legalább egyik szemével időnként figyelemmel kísérje a kályha működését, hiszen egy leálló ventillátor, egy benzinszivárgás, vagy akár egy, a légbeömlőkhőz túl közel levő éghető anyag, rongydarab is okozhat hirtelen tűzvészt. A hőmérséklet precíz szabályozását szintén a HVCS végzi. Ha túl meleg van, letekeri az ablakot. Ha még mindíg túl meleg van, kikapcsolja a fűtést, hogy 5 perc múlva kezdhesse elölről az egész nyomorult indítási procedúrát.Egyszerű, de megbízható?
A legendás benzinkályhára e kijelentés egyik fele igaz. Azon olvasóink között, akik eltalálják, melyik, üzemképtelen benzinkályhákat sorsolunk ki. A formáját tekintve egy Rakéta porszívóval rokonítható berendezés az amúgy is pici csomagtérben közvetlenül a tűzfal előtt foglal el tekintélyes helyet. A kályhát a motortérben elhelyezett elektromos tápszivattyú látja el üzemanyaggal.
Mai szemmel is figyelemre méltó, hogy az elektromechanikus membrános szivattyú mindig csak annyi elektromos energiát fogyaszt, amennyi az elégetett benzin pótlásához szükséges - órákkal meghosszabbítva az időt, amíg a tajgán motorhiba miatt elakadt, behavazott Zapi akksija képes üzemben tartani a fűtést. Az üzemanyag egy pici porlasztóba kerül, tejesen szabályos úszóházzal, úszóval és tűszeleppel, ahogy kell.
Két, közös tengelyen elhelyezett ventillátor felel az égéshez szükséges és a felmelegítendő levegő mozgatásáért. A kályha vezérlését egyetlen tranzisztor, mikroprocesszor, CAN-busz és W-LAN nélkül, pusztán elektromechanikus elemekkel, valamint egy ún. Humanoid Ellenőrző és Vezérlő Rendszer (HVCS-Humanoid Validation and Control System) alkalmazásával oldják meg. Az üzembe helyezést a HVCS kezdeményezi a fűtés vezérlő gomb I-es állásba való húzásával. Ekkor az égéstérbe épített izzító spirál tápfeszültséget kap, a ventillátorlapátok alacsony fordulatszámon forogni kezdenek- a motort egy előtét-ellenálláson kereszül tápláljuk.
Az elv ugyanaz, a kidolgozás kissé finomodott. Mit integrált vezérlőegység
Adott Δt idő elteltével, melynek meghatározását a HVCS végzi a hőmérséklet, a korábbi sikertelen gyújtási kísérletek száma, és a múlt heti lottó nyerőszámok ismeretében, a vezérlő gomb a II-es álláson túlhúzva, rövid ideig III-as állásba kerül. Ekkor egy ormótlan elektromechanikus benzinszelep szabad folyást enged egyenesen a vörösen izzó spirálra. Ha minden jól megy, az égés először pulzáló, majd mind egyenletesebbé váló hangja hallható, s a HVCS ebből tudja: van remény. Az égő benzin egyrészt az égéstér falát, azon keresztül pedig az utastérbe áramló levegőt kezdi melegíteni, másrészt az égéstérbe nyúló nagy hőtágulási együtthatójú rudat.
E rúd másik vége egy hatalmas mikrokapcsolót (hehe) kapcsol, ha már elég meleg van a kályhában. Ez a rúd+mikrokapcsoló komplexum képezi a kályha egyetlen olyan automatizmusát, melyet nem közvetlenül a HVCS működtet. A kontaktus záródása a Zapi műszerfalán vagy látható, vagy nem, s ennek megfelelően a HVCS vagy tudja, vagy nem, mikor engedheti el végre azt a rohadt gombot. Tételezzük fel ismét az ideális esetet: a gombot elengedve az a II. állásba ugrik.
Ebben a helyzetben elalszik az izzító spirál, és rövidre záródik a ventillátor előtét-ellenállása, így az a magasabb fordulatszámra kapcsol. Ha minden jól van beállítva, a nagyobb légáram nem fújja el a lángot, a benzinszelep tápellátását pedig a kitágult rúd által nyomva tartott mikrokapcsoló folyamatosan biztosítja. Ez az a pillanat, amikor a HVCS megtörölve gyöngyöző homlokát hátradőlhet, s figyelmét kellemes forróságban a vezetésnek, vagy a mellette helyet foglaló ifjú Anna Pavlovának szentelheti.
Ha bármilyen okból időközben kialudna a láng, (és minden jól van beállítva ugye), a kitágult rúd idővel lehűl, és megszünteti a benzinszelep tápellátását. Mindezek ellenére melegen ajánlott, hogy a HVCS legalább egyik szemével időnként figyelemmel kísérje a kályha működését, hiszen egy leálló ventillátor, egy benzinszivárgás, vagy akár egy, a légbeömlőkhőz túl közel levő éghető anyag, rongydarab is okozhat hirtelen tűzvészt. A hőmérséklet precíz szabályozását szintén a HVCS végzi. Ha túl meleg van, letekeri az ablakot. Ha még mindíg túl meleg van, kikapcsolja a fűtést, hogy 5 perc múlva kezdhesse elölről az egész nyomorult indítási procedúrát.